Mit jelent a privát szféra, akkor ha párkapcsolatban/családban élsz? Hol van az a határ, ami már nem mi, hanem én? Mi az, amihez még van "köze" és mihez nincs?

A gyakorlatban: Kell-e külön számítógép/felhasználói fiók? Van-e jogunk a belelesni a másik postafiókjába?

Mi számít ebben az esetben bizalomnak? Ha bárki bármihez hozzáférhet, vagy ha nem kíváncsiskodunk?

Talán kicsit morbid a kérdés, de Gerusz szerint ez sokat elárulhat az illető személyiségéről.

De hogy ne csak a halál témakörénél maradjunk: milyen zenéket válogatnál össze a saját esküvői szertartásodra? (Sőt, mivel az előzővel ellentétben ez már meg is történhetett egyes válaszadókkal, természetesen az is megoszthatja listáját, aki már túl van rajta.)

Ha visszamehetnél az időben, változtatnál valamit az életeden? Van-e valami, amit ma már nem úgy csinálnál?

Mert higgadtabb, bölcsebb, merészebb, vagányabb, megfontoltabb vagy.

Van-e olyan helyzet, amiben ma már máshogy viselkednél, más döntést hoznál?

Lola arra kíváncsi, hogy ki az ellenkező nemből a listavezető nálad! Akinek nem tudnál (és nem is akarnál) ellenállni, ha mindezt büntetlenül tehetnéd.

Valami ami soha nem lehet már a tiéd, de nagyon vágysz rá?
Azt gondolom mindenkinek van ilyen. Érzések, emlékek, pillanatok, barátok, szerelmek...

Neked mi ez?

Az idézetet mick osztotta meg velünk, és a kérdést állítólag Karinthynak tették fel: "Mondja csak, Uram, melyik volt idáig a leghülyébb kérdés, amit magához intéztek?" 

Tehát. Szerinted mi lehet a legbolondabb kérdés? A mi százunkból melyik az? És a való életben mikor szegezték Neked a leghülyébbet?

És hihetetlen, de rengetegen állítják magukról, hogy épp egy hülye kérdést tesznek fel. (Csak üsd be a gúgliba!) Jut eszembe, még én is.

Véda nem számítógépes játékra gondol, hanem hagyományos, asztalra kirakós, bábus, kártyahúzós, betűkirakós, lépegetős, szóbanjátszós, városkirakós, egymásnyakábamászós, vetkőzős játékokra.

A kérdés elsősorban egobloggerekre vonatkozik. A családod, barátaid, kollégáid tudják, hogy blogolsz? Mit gondolnak erről? Elmondtad nekik, vagy rájöttek?

Akik inkognitóban maradtak, ők mit tesznek azért, hogy ne ismerjék fel őket? Törekszel egyáltalán erre? Ha igen, hogyan?  És főleg: mi volt annak az oka, hogy az anonimitást választottad?

Ha választani lehetne melyik korban élnél? Szeretnél hadvezér lenni, vagy hercegkisasszony?

Esetleg hippi a hetevenes években? Vagy talán Napóleon tábornoka? Színész az ókori Athénban vagy a fáraó pohárnoka? Hős a szabadságharcban vagy gyöngyörű nő az ezeregy éjszaka meséiben?

Van egyáltalán olyan kedvenc történelmi korod, amit szívesen kipróbálnál? Miért pont azt?

Kinek a bőrébe bújnál szívesen?

A világ legbugyutább kérdése. Nekem mégis kedves, és mindig mosolyognom kell rajta. Így hát nem maradhat ki innen sem.

Szóval van olyan idióta, aki megnyitja a csapot, ha idegen helyen pisil? Egyáltalán eszébe jutott ez már valakinek? 

Mi tart vissza?! - kérdeznénk gyakran másoktól. De ha rólunk van szó, akkor tudjuk, hogy mi az amire tényleg vágyunk?

Miért nem tesszük azt, amire igazán vagyunk? Nem vagyunk elég bátrak hozzá? Elég határozottak? Elég merészek? Vagy csak az elvárások tartanak vissza bennünket? A sajátjaink vagy a másokéi?

Lehet erre a kérdésre egyáltalán válaszolni?  Vagy arra, hogy mi a boldogság? Meghatározható  ez szavakkal? Le lehet írni?

Amikor boldogok vagyunk, akkor tudjuk is ezt? Vagy majd csak később jövünk rá? Definálható a boldogság a boldogtalanság érzése nélkül? Igaza van Márainak, aki szerint a boldogság nem más, mint a vágy az elérhetetlen iránt?

Vannak a boldogságnak fokozatai? Lehetünk igazán boldogok? 

Hogy sokan hajkurásszák - köztük én is - az nyilvánvaló. De vajon hiábavaló is?

Van olyan zene, amit képtelen vagy végighallgatni? Vagy ami idegesít? Bizonyos előadókat nem szeretsz, vagy inkább stílusokat?

Mi az a zene, amivel ki lehetne téged kergetni a világból?

Teodora már meg is válaszolta a saját kérdését, de mi az amit ti nem szerettek?

Ha nem, mivel nem igazán? Van valami, amit nagyon nehezen bírsz elviselni magadon?

Mit szeretnél inkább: barna helyett zöld szemeket, vagy nagy mellek helyett kicsit, esetleg vica versa? Kreol bőrt, vagy netán hamvasan átlátszó fehéret? Természetesen göndörödő fürtöket, vagy indiánként vastag kékesfekete erős egyenes hajszálakat? A 90-60-90 klasszikus átlagot?

Ha fiú vagy: feszesebb hátsót, vagy bodybuilder izmokat? Magasabb termetet? Szőrösebb mellkast?

Vagy esetleg teljesen és pontosan úgy szereted magadat, ahogyan vagy?

Ha csak egy csettintésedbe kerülne, mit változtatnál meg a külsődön legszívesebben?

Van valami különleges oka? Vagy csak ez tetszett meg?

Egyáltalán mennyire fontos a sablon?

Van olyan sablon, ami különösen teszik neked, esetleg kicsit irigykedsz is? Befolyásol a sablon az olvasásnál?

Tehát képzeld el, egyszer csak megjelenik a Jótündér és felteszi a kérdést. Vagy kifogod az aranyhalat. Tényleg úgy, mint a mesében. Kívánhatsz hármat. Mi lenne az a három?

(Mellesleg, amikor gyerek voltam, mindig azon bosszankodtam, hogyan nincs a mesehősöknek annyi fifikájuk, hogy azt kérjék, már elsőre, hogy annyi kívánságuk teljesülhessen, ahányat csak szeretnének...)

A kérdést pedig egy azonos című blogból loptam.

Önző-e az ember? Melyek a legönzőbb dolgaink? Mi az önzés egyáltalán?

Igaz-e, hogy minden ember önző? Én egy időben sokat gondolkodtam ezen, mert valahol mindig oda lyukadtam ki, hogy a jó cselekedet is önzés, mert nekünk személy szerint is jó, vagyis nemcsak azért teszek jót mással, hogy neki jó legyen, hanem, hogy ezáltal nekem jó legyen.... De itt most nem rám vagyunk kíváncsiak, hanem a Ti véleményetekre, válaszaitokra!

És képet ugyan nem leltem nekem megfelelőt, de egy pár blogger gondolatát erről, igen. (Pl. itt, vagy itt. Az idézetek tárát pedig nem idézem...)

Milyen elképzelésed van az ideális házról vagy lakásról?

Kertes? Családi? Villa? Társas? Panel?

Kicsi, nagy, sokszobás, egyteres, fürdőkádas vagy zuhanyzós, modern, paraszt, polgári, királyi, puccos, egyszerű?

Fa vagy fém az uralkodó? Piros, fehér, zöld, kék, hupilila?

Mi az, ami nem tetszik? Ami körülnézve a mindennapi világodban/világunkban Magad/magunk körül zavar. De legalábbis cikinek tartod vagy bosszantónak. Vagy egyszerűen inkább csak mulatságosnak. Melyek azok a mindennapos dolgok, amelyek mellett nehezen állod meg, hogy elmenj szó vagy legalább egy félmosoly nélkül? Melyek napi rutinunk legszembeszökőbb furcsaságai?

Nem ezekre gondolok. Inkább arról jutott eszembe, hogy " kicsit fikablogok lettünk"...