98. Borsószem kérdése: Kik olvasnak téged?
A kérdés elsősorban egobloggerekre vonatkozik. A családod, barátaid, kollégáid tudják, hogy blogolsz? Mit gondolnak erről? Elmondtad nekik, vagy rájöttek?
Akik inkognitóban maradtak, ők mit tesznek azért, hogy ne ismerjék fel őket? Törekszel egyáltalán erre? Ha igen, hogyan? És főleg: mi volt annak az oka, hogy az anonimitást választottad?
Főoldalra ajánlom! - 56 válasz »
A kérdésre eddig 56 válasz érkezett. (RSS)
-
1. gus
-
2. Lavmitendor
-
3. Füles
-
4. tiers
-
5. eszterlánc
-
6. egy nő
-
7. gus
-
8. kisordas
-
9. borsószem
-
10. GNL
-
11. Puding
-
12. teodora
-
13. Antibaby
-
14. egy nő
-
15. Ritusss
-
16. CR
-
17. Krónikás
-
18. balinto
-
19. Hesz
-
20. NH
-
21. Baybee
-
22. imola
-
23. Nevko
-
24. adoryane
-
25. Katie
-
26. Andi76
-
27. nelly
-
28. Lola
-
29. aliz2.
-
30. Timea
-
31. egy nő
-
32. tékozlány
-
33. Évi
-
34. Nyalifali
-
35. caizzz
-
36. Csipcsup
-
37. Natsume
-
38. jozsi
-
39. gus
-
40. Syx
-
41. suttogo
-
42. human
-
43. mannka
-
44. SirWale
-
45. stali
-
46. valaki64
-
47. MadStrawberry
-
48. csend zenésze
-
49. ___
-
50. ___
-
51. zsebibaba
-
52. egy nő
-
53. hjiezkif
-
54. mianserin
-
55. CrownVic
-
56. awoman
én már nem vagyok egoblogger, bármit is jelentsen ez. de szinte minden barátom olvassa a blogom. kollégák, volt főnökök, mindenki. én nem titkolózok, csak eleinte. :-)))
Én nem titkolózok, de nem is reklámozom közvetlenül. Egykét helyre kirakom a blogom címét, ahol esetleg a barátaim megláthatják, vagy ha szóba jön a blogolás akkor "elárulom" nekik.
ui.: Nekem se ego blogom van.
én spec. kiraktam a linket az iwiw-re is. Ez nyilván beszükiti a mozgásteremet, a fönökömet sem anyázhatom le, cégtitkokat sem tálalhatok, illetve az esetleges illegális / féllegális élményeket meg kell tartanom magamnak... Viszont cserébe felkinálom ezzel félismeröseimnek hogy megismerjenek, anélkül hogy aktivan rá kéne valakire tukmálnom magamat, a sztorijaimat: az életemet. Egyébként pedig tetszik hogy nem kell mindenkinek egyesével ugyanazt elsztorizni.
Hali
Én csak két embernek mondtam el, hogy blogolgatok néha - besorolni nem tudom, de nagyrészt arról írok, ami foglalkoztat, ha ez ego blog, akkor ego blogom van. Voltak akik rájöttek, volt ebből még kellemetlen is, de a blog révén is ismertem meg embereket, amik már sokkal érdekesebb történet... Nem szeretném ha az ismerőseim közül sokan tudnák, hogy írok, mert akkor nem írhatom ki magamból a dolgokat.
Nem titok, de sokan nem tudják, ill. néhány ember tudja, hogy itt vagyok. Magamnak írok..senki sem olvas. Nem beszélek a blogomról..
Nem "egoblogolok", mindazonáltal van bennem némi affinitás arra, hogy "kipróbáljam"..( így legalább kiélhetném kritikusi hajlamaimat..-:))
Szerintem - jelen esetben - mindenki egoblogger, aki a saját életéről ír, vagy megosztja valamilyen témában a gondolatait és nem valamilyen tematikus blogot ír. Ugye, Borsószem?
Kicsit meglep, hogy mennyire tiltakoztok ez ellen. :)
egy nő: én csak nem tudom mikor lesz ego, mikortól, miért, meddig. :-)
Nem tudom ego bolgom van-e, de mivel nem szeretek magamról beszélgetni élőben, sőt kifejezetten utálom ha valaki megkérdezi tőlem, hogy jól vagyok-e, vagy "mi van velem", hiszen sokkal jobb témák is vannak mint én az életben.
Azért írom, mert akit érdekel az elolvashatja és akkor utána tudunk tényleg építő dolgokról beszélgetni mikor találkozunk. Mindenhová kitettem, ahol vagyok, vagy ahol az ismerőseim rátalálnak, mert nem szégyenlem az életem. Ez van :)
Gouranga :)
egy nő: Én is pontosan így értelmeztem.
Én egyáltalán nem titkolózom, sőt, a névjegykártyámon is fent vannak a blogcímeim. Nem önmagamnak írok, hanem mindenkinek, akit érdekel. Természetesen szeretteim is tudják és olvassák is őket.
Kékleány értelmezésében egoblog, de nem is zavar. Egy rövid ideig kinn volt a címe ott ahol ismerősök is láthatják, aztán leszedtem. Az ismerőseim kérdezzék meg tőlem, ha szeretnének tudni valamit. Másrészt azért sem reklámozom, mert terápiás céllal indult, gondolat-levezetésnek. Nem tudom pontosan hogy ki olvassa és ki nem, a statisztika alapján maximum 30 rendszeres olvasóm van ami bőven elég. És kicsit frusztrál amikor mesélnék valamit, és azt mondja a haver: "Ja, ez igaz, ezt olvastam a blogodon, érdekes gondolat..."
Persze, akivel évente kétszer találkozok, az hagy olvassa.
attól, hogy ego, még másról, témákról, zenéről, filmről stb. is szól, mint az élet.. úgyhogy találnak rám keresőn is, meg egy-két ismerős, de család is.. nem titkolom, nem reklámozom, és nem is nagyon cenzúrázom. akinek nem tetszik az igazság rólam vagy amiket gondolok, az kapja be :) szerencsére a való életben is olyanokkal paktáltam le, akik előtt nem kell színészkedni..
Nálam szabály nélküli, hangulatalapú, kinek fedem fel magam és kinek nem. Elvileg nem írom ki a nevem, nem nevezem meg a munkahelyemet, nem linkelem a blogom az iwiw adatlapomon, stb., mert nem mindenkire tartozik, hogy ki vagyok és hogy melyik blogot gondozom. Sőt, abban is hiszek, hogy az olvasók egy jelentős részének jobb, ha nem tudja, ki áll a blog mögött. Jobb elképzelni, fantáziából kialakítani egy képet és úgy olvasni. Ezzel biztos nem mindenki ért egyet, de én így gondolom. Ettől függetlenül rám tud találni, aki nagyon akar, és amíg nem él vissza a szerzett információkkal, addig ez engem nem is zavar.
Az ismerőseim, barátaim, rokonaim egy része tudja,hogy van blogom, és hogy melyik az, másik része nem. Van olyan is, aki véletlenül rátalált, és felismert. Szerintem a teljes anonimitás szinte lehetetlen, legalábbis én tutira nem tudnám eltitkolni azok előtt, akikkel amúgy is maximálisan őszinte vagyok. Az internet pedig olyan, hogy azok is rád találnak, akiket annyira nem szeretnél. Ezzel sincs nagy gond, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a tény a blog nyíltságát nem befolyásolta. Sajnos befolyásolta, és ez zavar is.
gus: A tied kőkemény egoblog. :) És hogy mitől az? Tőled. (szerintem...)
Az enyémről sokan tudnak. Nem titkolom, de nem is akarom, hogy mindenki megtudja.
Azért néha kellemetlen, mikor kérdezik, hogy ezt és ezt hogyan értettem a blogomban. Épp azért írtam olyan rejtelmesen, mert nem akarom, hogy tudják :)
Néha jobb lenne titokban írni csupa ismeretlennek. Hátha megsajnálnak és feleségül vesznek :D
Az enyémet elég sokan olvassák ismerősök, eleinte csak azok, akiknek megadtam a címét, a többiek előtt próbáltam titokban tartani. Most meg lassan kiteszem iwiwre is, mert elég sokan találták meg, akiknek nem kellett volna, szóval most már úgyis mindegy.
Én eleve azért kezdtem blogolni, hogy azokkal, akikkel a távolság miatt már nem találkozom, továbbra is tudják, hogy mi van velem. Tehát természetes, hogy elmondtam mindenkinek, aki érdeklődött az életem felöl.
A barátaim szerint jó, a családom kicsit aggódik, hogy miket írok, de persze vigyázok arra, hogy olyat ne írjak, amivel megsértenék valakit, vagy túlságosan személyeset, amit leginkább senkivel se osztanék meg.
A régi barátaim már egyre kevésbé olvassák a blogom (az idő és a szószártyáság nagy úr), de jópár új barátra tettem szert a blog által, aminek nagyon örülök.
hát a legelején (még 2004-ben), én nem mondtam senkinek, hogy van blogom, talán egy barátomnak, ha. atzán továbbra sem mondtam senkinek, de valahogy kiszivárgott, és mostanra odáig jutottunk, hogy a szüleim onnan tudják mi van velem :) na jó ez nem teljesen igaz így, viszont olyanok is mondják, hogy "olvasom ám a blogod", akikről soha nem is gondoltam volna.
Egoblog.
Néha jó lenne visszakerülni abba az időbe, amikor még egyik ismerősöm se járt arra... néha jó lenne nem magyarázkodni, hogy "nem, nem úgy értettem, mármint de, csak akkor éppen ó csezdmegezegynapló!"
Néha frászt kapok ha buliban számomra ismeretlen ember válloncsapkod, mert megtalált iwiwen és felismert... de kis közösséget érdeklő dolgokról írok, viszont abban könnyű a blogomra akadni... ezvan.
Eleinte nem gondoltam bebisztosításra, most meg már késő lenne :)
Annakidején , amikor az egészet elkezdtem csak pár ember tudott róla. Aztán egy időre az egyetlen kommunikációs csatorna lett köztem és a családom, barátaim között. Persze akkor, még ügyeltem rá, hogy ne írjak olyan dolgokat, amelyek egyértelműen felfedhetik a személyemet, de később már ez sem számított. A minap bukkant rám egy régi osztálytársam teljesen véletlenül. Azt gondolom, hogy az évek óta futó énblogoknál előbb, vagy utóbb elkerülhetetlen a "lelepleződés". Van olyan barátnőm, aki egyszer megmutatta a blogom a kolléganőjének, aki szinte azonnal rájött, hogy mi bizony ismerjük egymást. A legviccesebb lelepleződésem akkor volt, amikor szokásunkhoz híven a kis magyar csapatunk feltérképező ebédre hívta az újonnan érkezett honfitársunkat. Ilyenkor persze rázúdítunk minden, általunk hasznosnak vélt információt. Szóval épp valami ilyesmi zajlott, amikor közölte, hogy ő bizony tud már egy-két dolgot, mert van ez a csaj, a "ha kedd, akkor belgium" írója és ő naponta tanulmányozza azt a blogot. Ekkor a többiek rám néztek, összenevettünk, és az új kolléga előtt azonnal egyértelművé vált, hogy mi a helyzet.
Abszolút egoblog. :O)
Néhány régi (blogvilágon kívüli) ismerősöm tud róla, de nem olvassák, mivel zárt blog. Illetve előtte is csak kampányszerűen érdekelt egy - két embert. Rokonság nem tud róla.
Nálam inkább talán a zártság miatt, de kicsit fordítva van, olvasóból lett barát.
Ettől függetlenül én nem titkolódzom, aki szeretné olvasni az életem az kap meghívót. A zártság azért kell, mert szeretem tudni, hogy ki olvas, és így legalább pontosan tudom, hogy mit szabad és mit nem szabad leírnom. Bár nem nagyon cenzúrázom a mondanivalómat.
jó a kérdésfelvetés! korábban anonim írtam, álnevek mögé bújtatva életem szereplőit,ami valószínűleg teljesen felesleges volt, mert aki akar, rájön, hogy ki van a bloggerina címke mögött. ilyen a net.
most meg kipöttyintettem az iwiwre én is a magamról rovatba. azt hiszem a nyíltságot és az őszinteséget gyakorlom. nem azért, mert egy hazug ember lettem volna korábban, csak ahogy Szophoklész is mondta: "Az vagyok, aki vagyok. Úgysem lehetek más: miért féljek hát fölfedezni, ki vagyok?" és fölfedni, mert nekem nem a titokzatosság, az álca mögé bújás nyújt izgalmat és játékot, hanem a törekvés arra, miként mutathatom meg a valódit, az igazat, pont úgy, ahogy én látom. ez most a játékom.
Fuhh, hát van olyan, aki szimplán megtalálta - barátnőm -, és akkor már hagytam, és ha új blogom lett, én magam adtam meg a címét. És vannak olyanok, akiket tulajdonképpen neten ismertem meg, és élőben nem találkoztunk olyan sokat, ők is tudják a címet. De már azzal, hogy csak ennyien tudják, sokmindent nem írhatok le. Erre van egy másik blogom, amit nem reklámozok.
Egy barátnőm blogját olvasva kaptam én is rá a bloggolásra. Aztán volt egy idő, amikor abbahagytam, de most újra rákaptam. Amúgy is szeretek írni, irogatni, ezért nekem nagyon fekszik ez a módja az önkifejezésnek.
Hogy mennyire egoblog az enyém? Teljes mértékben! Hiszen rólam szól!
Kik olvasnak? A barátaim, akiket otthon hagytam, biztosan. Mondjuk eléggé meglepődtek, mikor mondtam, hogy bloggolok. De én szeretem, a vélemények meg nem nagyon érdekelnek. Akinek nem inge, ne vegye magára.
A barátaim tudnak róla hogy blogolok, egyikőjük néha olvassa is. Persze ennek megvan az a hátránya hogy elolvashatja azt is amiket róla írok(ami persze nem mindig hízelgő), de nem cenzúrázom a gondolataimat. Azt írom amit abban az adott pillanatban érzek és ebben benne van az is hogy néha haragszom rá és a blogom által olyan dolgokkal is szembesülhet amiket szóban talán sosem mernék megemlíteni neki.
Én a kislányomról írok blogot - persze ezen keresztül érintve van a család többi része is. Ráadásul azért kezdtem írni mert eleinte a számítógépemen írtam naplót és mikor egyszer a gép úgy ahogy volt tönkrement minden odalett, gondoltam ez maradandóbb :)
Reklámozni nem reklámozom. Külföldön élő tesóim és egy-két-három-négy barátnőmnek, családtagnak adtam meg a linket. Az iwiwre kiírtam, hogy írok blogot de senki nem kérdezte még, hogy mit és hol? :)
Annak örülök ha kapok visszajelzést néha, ismeretlentől, hogy tetszett vmelyik írás v. gondolat... de ez nem jellemző.
Igazából magamnak írok mert szeretek írni.
Kollegáknak viszont nem mertem elmondani :o Nem tudom miért???
engem a barátaim olvasnak leginkább... már amelyik képben van...
wiw-en az adatlapomon szerepel a blogprofilom,mégsem hiszem,hogy onnan tudnának róla többen...
...pov-ray blogot,egy tanárom berakta a követelmények merre... mint hasznos lehet mindenkinek...
vannak dolgok,amiket le kell irnom/ki kell beszélnem...de nem lehet mindig mellettem az, akinek elmesélném...így leírom.. van amikor csak sejtelmesen,van amikor nyersen ... én vállalom...az enyém EGOBLOG(-ok)
többen olvassák, mint ahány emberről biztosan tudok. sokszor pedig tök öncélú, terápiás és semmi publicisztikai értékkel nem bír, de az biztos, hogy sok olyasmi benne van, amit soha, senkinek nem mondtam szóban, merthogy írni arctalanabb, egyszerűbb. ego? mittudomén. szeretném, ha több kommentet kapnék, ennyiben ego, amúgy nem tudom. érdekelne, kik olvasnak rendszeresen.
azt nem szeretem, ha beszélgetés közben belémfojtják a szót, mondván, ez benne volt blogodban. de szeretném, ha olvasná még egy-két olyan ember, akivel ritkán van alkalmunk találkozni, annak ellenére hogy szeretnénk tudni, mi van a másikkal.
bárki olvashatja, aki akarja, vagy véletlenül rátalál
(bár egy pár helyre már be vagyok linkelve)
külön senkinek se hivtam fel rá a figyelmet,
és titkolni se próbáltam volna...
az írás eleve felelősség,
nem írnék le olyat, amit nem olvashat bárki!
(persze enem is mondanék)
van belső kontrollom -
s nem is válik az irás kárára - bár... lehet, hogy nem is igazán egoblogom van - az napló lenne (titkos) - de pár évtized múlva azt is lehetne blogositani, nyilvánossá tenni bárki számára - mint ahogy meg is tettem a félévszázados naplómmal :)
Kik olvasnak engem? Lényegében nem fontos, hogy kik olvasnak, inkább az, hogy mit. Próbálok nem sablonos lenni, próbálok olyan lenni, mint az életben.
Mióta blogolok, úgy négy éve, sokan megismertek, iwiw-em nincs, és mégis, volt olyan, hogy beazonosítottak a nevem alapján - bemutatkozáskor.
Én vagyok az a Timea, aki rövid i-vel írja a nevét, elindult valahonnan és őszintén reméli, hogy tart valahová.
Az országban és a határon túl is vannak ismerőseim a blog révén. Ez többlet erőt ad nekem. Kinyitotta számomra a világot.
Az enyém anonim, elvileg az olvasók nem tudják, hogy ki vagyok. (Aztán lehet, hogy mégis...) Nincsenek benne konkrét nevek, nem írtam le, hogy melyik városban lakom, mit és hol dolgozom. Persze akaratlanul is kiderül pár dolog, meg ugye az interneten bármit ki lehet deríteni. De direktben nem írok le dolgokat.
A barátaim tudják, hogy írok, azt is hogy hova. Van olyan, aki nap mint nap olvas, meg olyan is, akit nem érdekel egyáltalán. A család elvileg nem tud róla. De nem hiszem, hogy olyan dolgok derülnének ki, amit nem tudnának amúgy is.
A munkahelyemen nem tudnak róla, és nem is nagyon szeretném, ha kiderülne. Ahogy az ismerőseim sem tudják, úgyhogy nem is reklámozom.
Ja, és egyértelműen egoblog. Rólam szól.
Anno nyílvános blogom volt, kiírtam msnre, iwire, mindenhol reklámoztam, amíg rendben volt az életem, amíg minden rózsaszín volt, de persze az élet nem habostorta, jöttek helyenként sötétebb fellegek, ha úgy tetszik villámok, és akkor az olvasóim megrökönyödtek. Kérdőre vontak, volt, aki megsértődött, én meg visszafogtam magam, a blogom pedig már egyfajta hazugságnak éreztem. Így szüneteltetni kezdtem, majd újrakezdtem egy másikat, amelynek a a címe chut lett, azaz csend, mert indaz, amit leírok benne, titok. Akinek megadom manapság, csak a legjobb Barátaim, köztük a Nővérem- tudják, hogy őszinte vagyok, ez volt a feltétel, hogy megkaphassák az új címet.
Néha visszavárnám a barátaimat, akik régen a blogomon keresztül értesültek rólam, és a mindennapjaimról. talán emiatt, talán másmiatt, de semmit nem teszek azért, hogy ne találjanak rám, csupán álneveket használok még a helységnevekre is.
nekem az "IRL" barátaim nem olvassák a blogomat. az idők során kialakult egy blogos kör, akik közül sokan igen közeli barátaimmá váltak. ők értelemszerűen olvasnak. de akiket nem innen ismerek, azoknak nagyon ritkán mutatom meg. talán mert a legtöbben nem olyannak ismernek, mint amilyen a blogon vagyok (vagy amilyen éppen valójában vagyok...)
érdekes, hogy ez a két haveri, ismerősi, baráti kör a legkisebb mértékben sem fedi egymást. ami így leírva elég durva, most el is gondolkozom kicsit rajta...
"De a blogger élete nem csak játék és mese! Hallottál már a gonoszról, a csúf, mindentudó, észosztó Olvasóról?"
Na de viccet félretéve:)Az én se füle se farka irkafirkáimat amolyan visszatérő vendégként jórészt a közeli ismerőseim olvassák, így nyilván titkolózásról szó sincs. Nem is lenne mit véka alá rejteni, előttük már úgyis kitárulkoztam korábban:) Aki meg tök idegenként téved a blogomra nyilván a szövegterelési stílusom alapján besorol egy erősen szélsőséges kategóriába, amivel egyébként semmi probléma. A gond ott kezdődne ha személyesen is megismerne:D
Nekem egyedül talán a család nem tudja, egyáltalán nem tartom fontosnak , hogy ilyeneket osszak meg velük, amúgy is ritkán látnak, akkor meg pont az ilyenekről csacsogjak? Személyes blogot nem régóta vezetek, azt csak is saját magamnak, ami meg nem privát életről szól, azt meg nézze bárki, olyan mint egy weboldal.
Amúgy épp ma indult az első freeblogos blogom, örülök ,hogy itt lehetek, és üdv a csapatnak! ;-)
Bár tudhatnám, hogy kik olvasnak !!!
Biztosan teljesen infantilis dolog ez a kíváncsiság, de néha annyira szeretném tudni, hogy végül is kiknek írok... Ugyanis az olvasóim száma (és földrajzi megoszlása) azt mutatja, hogy Blogocska barátai nem a személyes ismerőseim közül valók.
Hogy olvas-e valaki rendszeresen a kollégáim, barátaim közül, azt nem tudom - őszintén szólva nem nagyon hiszem, noha tudják, hogy írok. Viszont nem egy kedves barátra tettem már szert Blogocska által, az eredetileg ismeretlen kommentezők között.
A blogom nem ego-blog, hanem nagyon is tematikus (két kis szárnyas gazfickóm életét mesélem benne) - viszont azt gondolom, bármiről írunk is, végül minden sorunk rólunk szól, és belőlünk mutat meg valamit.
Közeli barátaim és a nővérem tudják, hogy én írom a blogom. Páromat és nővéremet is én "fertőztem meg" a blogolással. Rajtuk kívül főleg más bloggerek olvasnak, vagy akik véletlenül tévednek oda. Szerintem teljesen természetes, hogy minél több személyes ismerős olvas, annál inkább meggondolom, hogy mit írok le és mit nem... (Volt már több konfliktusom abból, hogy amit leírtam "nem tetszett" ismerőseimnek, akik rákerestek/ rátaláltak a blogra.)
Amúgy a blogom anonim. Erre kaptam már azt, hogy nem merem vállalni a gondolataim. (Mindezt az exemtől, aki névvel-telefonszámmal-fényképpel írja a blogját, csak azt felejti el felvállalni, hogy meleg. Ennyit az őszinteségről. :S)
Amúgy a kézzel, füzetbe írt naplómba se írtam le soha a nevem, vagy hogy hol élek... De ez így sokkal jobb. Annyi mindent kapunk készen, kell egy kis titokzatosság. Nagy kedvencem, wéem is névtelenül ír, és ez külön izgalmassá teszi a dolgot. Puzzle. :)
Én 3 éve írok blogot, de a pofámról lesülne a bőr ha bárki érintett megtalálná és beleolvasna.
Évi: én kíváncsi lennék az offline barátaidra!!! :-)))))
Szia,
két blogom van (a freeblogon), de azt gondolom, egyik sem egoblog, lévén nem rólam szólnak, csak olyan dolgokról, amiket nagyon szeretek. Ebből kifolyólag a barátaim tudják, hogy ezeket a blogokat én szerkesztem, kommentelnek, véleményt mondanak.
Volt olyan blogom is, ami rólam, a gondolataimról szólt, de elkövettem azt a baklövést, hogy megmutattam a barátnőimnek. Nem kellett volna. Néhány hónapja töröltem.:(
Sziasztok... egyszer két évvel ezelőtt a blogom látogatottsága a napi átlag 70 - 100 -ről felugrott 500-ra. Semmi egyébfajtát nem írtam, mint azelőtt... a statisztikából annyi látszott, hogy a látogatók döntő többsége amerikából érkezett. Nem volt egy "x" hivatkozás, ahonnan sokan kattintottak volna... aztán 3 hónap múlva, ahogy jött, el is ment a hullám. A mai napig talány...
senki
Az én blogom, bár eddig nem tudtam róla, úgy vélem egoblog. Kevésbé publikus dolgokról, érzésekről írok, így aztán barátaim nem igazán tudnak róla egy-két kivételével, kik előtt nincsenek titkaim. (Persze nyilván róluk írni a blogba a legnehezebb.)
Viszont több olyan barátot is szereztem a blog által, kikkel azóta iwiw-en kersztül is megismertük egymást, tehát vállaljuk magunkat az inkognitó nyújtotta biztos szférán kívül is.
Nem egyszer volt már, hogy suliban mondta valaki, hogy olvasta, amin meg is lepődtem.. tehát lényegében fogalmam sincs, hogy azok közül, akiket ismerek ki az, aki olvas és ki az, aki nem. =)
Amennyiben a stílus az ember, minden blog egoblogként működik.
A blogíró elkezdi valamiért, aztán változnak az idők, körülmények - részemről magányellenes kampánynak indult, a családtagjaim ez alapján hol sajnáltak, hol bátorítottak, aztán mára leginkább képes útleírások gyűjteménye lettem. Hízelgő olvasóim örömére (is), bár nem kétlem, hogy igaz érzéseik alapján írnak kommentet.
Egyébként meg: aki ismer, az úgyis tudja, milyen vagyok. Aki nem ismer: honnan kellene tudnom, mi a véleménye? És kellene, hogy érdekeljen?
Én egy öreg bloger vagyok, (72), sokan olvasnak, pedig csak szövegeket írok, képekkel nem tudom színesíteni.Gondolataimat, tapasztalataimat írom le, már több mint 3 éve, személyes érzéseimet, betegségemet, fájdalmaimat. örömeimet. Néha politizálok is, ami persze felpezsdíti a hozzászólásokat, kapok hideget és meleget egyaránt. A blogírás szórakoztat, olvasóim hozzászólása pedig szeretetteljes, és megmutatja, jó volt a cím: "kiváncsi vagyí egy öregasszonyra".wruLNS
Sztem nem egoblogger, hanem exhibicionista blogger, hiszen az exhibicionizmus jelenti a magamutogatás testi - lelki formában.
Néha az vagyok, néha nem. Tudják, hogy blogolok, de nem tudják hol. Néha abbahagyom, eltüntetem, ha már "túl sokan" olvasnak, de előtte kiélvezem a "sikert", hogy na most megest írtam valami tutit.
Az előző, hosszabb életű blogomat azért zártam le végleg, mert olyan emberek is megtaláltak, akiknek nem kellett volna. Volt, aki jó haver, de szimplán irritált, hogy minden szavamat kommentelte, más meg simán besértődött, hogy utaltam rá (negatívan, persze).
Az aktuális blogom címét talán egy-két barátomnak adtam meg, mert kérték, de egyébként nem reklámozom ismerősök körében. Egyrészt így szabadabban írok, másrészt én se vagyok minden ismerősöm életére kíváncsi, nekik sem kell engem olvasni. De egyébként ha ismerős tévedne a blogomra, felismerhetne, igaz, hogy nem írok konkrét neveket, de egy az egyben kiderül rólam minden. Ergo nem titkolom, de nem is híresztelem.
A családom elvileg nem olvassa, bár az előző blogomra már rátaláltak, de egy utaláson kívül nem adták jelét, hogy rendszeresen néznék. Azon az egy-két baráton kívül a többi olvasó tökidegen blogger, akiknek csak örülni tudok.
Alapvetően arra törekszem, hogy csak olyan olvasóm legyen, akit előbb ismertem a netről, mint a fizikai világból, vagy utóbbiból egyáltalán nem. Így kedvemre túlozhatok, fényezhetem magam, és kritizáhatom a valóságban körülvevő ismerőseimet. Becsúsznak azonban hibák, és már két évfolyamtársam is olvassa. Fura módon nem zavarnak különösebben, de emiatt jobban átgondolom, amit írok. Az emberek pletykásak.
Nem is, már hárman. Hibák.
nekem is sokan tudják, de nem is titkolom(annyira). bár érdekes, hogy a közeli ismerősök mégsem olvassák...
Egy szexblog esetében a blog szerzőjét is nagyon érdekli, hogy kik is olvasnak nap, mint nap :) Az azért vicces volt, amikor egy barátom e-mailben lelkendezett egy blogról, hogy nézzem meg, mert milyen szuper -aztán kiderült, hogy én írom. Azóta sem vallottam be neki az igazat.
nekem anya nem tudja, csak az előzőt mutattam meg neki de el is felejtette már vszeg, apa látta egyszer h megnézem nála a blogom de ő is elfelejtette, pár osztálytársam megtalálja néha az ELŐZŐ blogomat (és nem tudják meg vhogy sosem a mostanimét:P) és ténylegesen a környezetemből (elméltileg) senki sem tudja, hogy blogolok, azt meg végképp nem, hogy hol (de a netes ismerőseim könnyen rám találhatnak mert mindegyik úgy imsert meg hogy "hjiezkif" meg némelyiknek nagyon ritkán leírom h frissítettem a blogomat nézzék meg) és egyébként akik kommentelnek azokról nem is tudom hogy kicsodák :P
Én már nagyon megbántam, hogy elégettem az összes naplómat, mert amikor még megvoltak, jókat nevettünk még az egyébként szomorú dolgokon is, úgy írtam le őket, ahogy az életben is próbálom magam felrázni, ha baj van. Úgyhogy a családom és a szűkebb baráti köröm tud a blogomról, nekik hagyom ezt magam után, bármikor meghalhatunk, most ezen a vonalon vagyok érdekelt. Egyébként én viszonylag új vagyok itt. Én is kitettem az iwiwre magamat, de bevallom, csak azért volt bátorságom, mert láttam, hogy az egyik ismerősöm szintén kitette magát és az is motivált, amit Füles is olyan jól megfogalmazott, azaz "...tetszik hogy nem kell mindenkinek egyesével ugyanazt elsztorizni." és "... megismerjenek, anélkül hogy aktivan rá kéne valakire tukmálnom magamat, a sztorijaimat: az életemet". Ugyanis utálok körlevelet kapni és írni is.
A blogomat pedig tényleg csak az fogja olvasni, akit érdekel.
A munkahelyi dolgokkal a nyilvánosság miatt tényleg óvatosan kell bánni, bár én a szabadidőmben amúgy is igyekszem kikapcsolni ezeket, úgyhogy nem nagy önmegtartóztatás mellőznöm a szakmai résszel, amit pedig nagyon szeretek csinálni, úgyis csak untatnám a népeket. A nagyon sikamlós magánügyekről pedig szóban sem sokat beszélek, nemhogy leírnám.
Én már elég ritkán blogolok. Több okból is. A rossz, nagyon rossz időkben a fejemben kavargó gondolatokat a jó időkben utólag mindig töröltem, mert hatalmas nagy tévedésekkel volt tele, amikről később úgy gondoltam, nagyon csúnya dolog lenne otthagyni. Más ok, hogy nem nagyon van miről, úgy értem nincs gépem. Így elég körülményes. Amikor lehetőségem lenne, nem mindig van miről írnom, mármint témára gondolok, vagy csak egyszerű gondolatokra amik kavarognak a fejemben.
Így nincs is túl sok olvasóm. És ők is ritkán néznek be. Akikről tudok, a barátom, Gábor, továbbá Lirio, Liberty, néha unokatesóim néznek be, egy régi barátom, Torman, az egyik legjobb barátnőm, Ivett, és asszem kb. ennyi. Nincs is min csodálkozni, hisz sosem írok semmi érdemlegeset. =(
Nem reklámozom a blogomat, aki rátalál, elolvassa.
Válaszolj te is!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
A freeblog megjegyzi az IP címedet, de ezt csak a válasz spam jellegének vizsgálatához használja fel.
