101. D. kérdése: Van-e valami, amit soha nem hozhatsz vissza?
Valami ami soha nem lehet már a tiéd, de nagyon vágysz rá?
Azt gondolom mindenkinek van ilyen. Érzések, emlékek, pillanatok, barátok, szerelmek...
Neked mi ez?
Főoldalra ajánlom! - 45 válasz »
A kérdésre eddig 45 válasz érkezett. (RSS)
-
1. zoszja
-
2. D.
-
3. SWAT
-
4. gus
-
5. nezsike
-
6. CrownVic
-
7. Imianyuja
-
8. Ritusss
-
9. M., a vándor
-
10. Soulbitch
-
11. Virág
-
12. k-k-k
-
13. Ildi
-
14. egyliba
-
15. automaton_aliza
-
16. GNL
-
17. wunderwelt
-
18. Puding
-
19. eszterlánc
-
20. Lola
-
21. kriszta
-
22. GZsan
-
23. Csabmester
-
24. donna
-
25. multatuli
-
26. passaggia
-
27. Sassy
-
28. Me
-
29. karmakiller
-
30. belial
-
31. CrownVic
-
32. Baybee
-
33. Ribizly
-
34. Kymo
-
35. vénember
-
36. Honey
-
37. pumi
-
38. Aneninen
-
39. chanson
-
40. Baba
-
41. awoman
-
42. marla B
-
43. perenne
-
44. EM
-
45. Grof
Igen, van. Egy barátságom, aminek teljesen annyi, mert neki már nem fontos. Nem hozhatom vissza és más nem pótolhatja, ezért olyan fájdalmas. Lehet, hogy életem végéig sajnálni fogom, mert van valami, ami mindig szem előtt lesz, oyasmi, amit nem lehet és nem is akarok megszűntetni (egy másik élet) emiatt még csak meg sem feledkezhetek róla.
Megtisztelő. :) Természetesen nekem van, hiszen nem juthatott volna egyébként eszembe a kérdés.
1. Elment a nagymamám, és nem mondtam el neki soha, hogy ő volt a legnagyobb, a legjobb, a legminden, és köszönöm.
2. Valaki félt dönteni, nem könnyítettem meg a dolgát, azóta mindketten boldogan élünk, bár együtt boldogabbak lennénk.
Hm..., igen D, "egy cipőben járunk".
1. Nekem is volt egy nagymamám, akinek el kellett volna mondanom, hogy nagyon szeretem és köszönök neki mindent.
2. Volt/van egy szerelem, de már nem az igazi. Elmult? Csalódtunk és már nem olyan mint régen. Lehet, hogy csak én kapaszkodok még minden szalmaszálba (egy általam elképzelt ideálba), de lehet, hogy hiába. Mindent meg lehet javítani, de ha már ő nem akarja, akkor minden hiába.
Akarok e kompromisszumot? Érdemes e kivárni, amíg ő is felnő oda, hogy ne legyen közöttünk az adott probléma? Eddig úgy tűnt igen és sikerül, mert mindketten egyet akarunk. Ma viszont megváltozott minden és lehet, hogy ő mást v. mást is akar... minden esetre elgondolkodtat...
Van e közös jövőnk?
egy csok. :-(
nekem az anyukám.
1. Az édesapám, akinek ha akartam, sem tudtam volna elmondani, mennyire hálás vagyok, amiért felnevelt, törődött velem, ... Sajnos egyrészt hirtelen történt, másrészt akkoriban még nem nagyon voltam öntudatos.
2. 2008.
3. Még biztosan sok mindent, de ahhoz jobban el kellene gondolkodni, és most olyan kedvemben vagyok, hogy csak "rossz" dolgok jutnak eszembe, és nincs kedvem a múlton rágódni
Egyébként miért csak rossz dolgokról lehet válaszolni? "Ami soha nem lehet az enyém?" Előfordulhat, hogy olyan dolgot hoznék vissza, ami jó volt, és pont az akkori életérzés miatt, mert boldog voltam? =)
A kislányom....
Egy szóval: a múlt. Pontosan: Barátság.
Ritussshoz csatlakozva picit. A múltam egy részét, amely máig hiányzik.
a szüzességem :/
Jó dolog: az egyetlen szerelem kezdete, az első fél éve. Akkor nem tudtam értékelni és elrontottam, pedig gyönyörű lehetett volna. Azért így is nagyon szerettem az érzést :-).
Rossz dolog: nem mondtam el a nagymamámnak azt, hogy... amit a többiek már leírtak előttem. Plusz nem köszöntem el egy nagyon kedves tanárnőmtől, és főleg nem mutattam meg neki a kislányomat a két év alatt, amíg lett volna rá alkalmam, és sajnos ugyanez igaz a nagymamámra is :-(.
A barát, a szerető, a szerelem. Egy férfi, aki egyben volt nekem minden.
A volt férjem. Vele ÉLTEM, nélküle csak vegetálok....
Jesszusom :( Naná, hogy mindenkinek van, egyetértünk. Az apám, az el nem csókolt csókok, a ki nem mondott mondatok..
Egy eldöntendő kérdésre csak kétféleképpen lehet válaszolni: igennel vagy nemmel, de mivel ez egy olyan kérdés majd hogy nem a priorinak is tekinthető, így valószínűleg mindenki igennel fog válaszolni. Ergo: minek olyan kérdést feltenni, amire csak egy válasz lehetséges?
Egy sakkparti, amit legjobb Barátommal félbehagytunk, mert feladta - az életet...
A középiskolás éveket! Vissza-vissza! Felhőtlen boldogság, sok pasi udvarlása, buli-buli hátán, gondtalan élet, egészség, barátok, jó közösség, rendes tanárok, nevetés és miegymás. Nem megismerkedni pár személlyel, új utat választani. Ha visszahozhatnám azokat az éveket, nagyon sok mindent másként csinálnék...
Volt egy kis Matchboxom amit lábbal széttörtem. Persze csak deformálódott, kijött az "üvege", de nem esett darabjaira. Szívesen venném ha egyben lenne.
És persze a teljes gyerekkort, azt a barátságtípust, közvetlenséget, amit az ember óvodásként átél. Amikor még nincsenek fiúk és lányok, nagyok és picik, szépek és csúnyák.
van..számtalan dolog van..az elszállt éveket nem hozhatom vissza, hogy jóvátegyem mindazt, amit a jelenben megbántam.
Alternatívákat szeretnék visszakapni, ha volna arra mód, hozzá némi észt, józanságot, és belátási képességet. Most már jól tudom, hogy sorsomnak kovács én vagyok, nem más. A sosrskönyvünket mi magunk írjuk, és nem mások, Nem a végzet, nem egy Felsőbb hatalom. Belénk van vésődve már az anyaméhben..
1. Etust. a halála előtt két évvel láttam utoljára, persze senki sem gondolta hogy az lesz az utolsó. szerintem nem tudja hogy mit jelent nekem. vagyis... hiszem hogy tudja. ha csak egyet választhatnék, őt hoznám vissza.
2. ha többet, akkor azt a tinikort, ami 2001 szeptemberében kezdődött. egy barátot akkoriból. az első ákos-koncertturnét. néhány esélyt néhány fiúval.
de... tulajdonképp a 2.-es csak egy kis időre, kicsit újra átélni. nem maradni úgy. mert így jó minden, ahogy van.
A szememből kihúnyt fényt!
Ezek a válaszok... még olvasni is szívszorongató!
Számomra az első, ami eszembe jutott, a gimnáziumi évek voltak. Olyasféle okok miatt, amiket wunderwelt írt.
Azonban azt hiszem inkább hálás vagyok, h "ennyi"...!
Válaszra késztetett engem is s kérdésed.
Mindannyian magunknak válaszolunk itt.
Én a kérdésnek megfelelően csupa olyat kérnék, amit a magaménak tudhattam, de elherdáltam.
A fiatalabb éveimből pár párkapcsolatot visszahoznék.
Sőt, a közelmúltamból is.
Nem mintha értelme lenne, csak jó lenne átélni újra.
De akkor a jelenemet nem élhetném.
Hmmm...
Na akkor most gondolkodjunk!
Természetes van!
De most nem rólam van szó hanem két barátomról akik fontosak nekem és veszekednek, nem szeretném ha az lenne a dologból ,hogy később megbánják, hogy összevesztek.Lassan úgy érzem nem tudok mit csinálni..
Te ilyen esetben mit csinálnál?
Egy szoba a Deákon...
Az időt, amit lényegtelen dolgokra vesztegettem el
A március 15-e, egy hüllőkiállításon, mikor elmondhattam volna, hogy azért nem találkozhatunk, mert beleszerettem.
A fingomat. Muhahaha... elszállt, elmúlt. :P
Sajnos sokan. Mindenkit búcsú nélkül vesztettem el, mert nem hittem a halálban. A két nagyanyám, az apám, a legjobb barátom.
És persze vannak dolgok, amiket sajnálom, hogy nem mondtam ki ott és akkor.
De hiszek abban, hogy minden úgy történik, ahogy kell...
Mindig tanul az ember.
P. Timi. Ennyi.
Gondolt már valaki arra, hogy ha valaki, akit a múltban ismert, és rossz dolgok kötik hozzá, inkább szeretne rá nem is emlékezni, de... Én azt hiszem, ha ez ilyen egyszerűen menne, hogy csak úgy delete-lni lehetne a rossz dolgokat, nem lenne tapasztalatunk, és mi van, ha az élet újra az utunkba sodorja az illetőt? Én azt hiszem, már örülök, hogy mindez megtörtént, gondolok itt konkrétan egy nagyon rossz kapcsolatomra, amikor a srác kihasznált, és épp akkor örököltem egy nem kis összeget, és segítségemre volt abban, hogy hamar elfogyjon. Most ő Írországban van, és sosem köszönte meg mindazt, amit kapott (nemcsak pénzt), pedig nekem köszönheti hogy ott van, hogy mindene megvan. De ha ezt így kitörölném, mert megkönnyítene pár dolgot, ugyanis van pár cuccom, ami nála maradt (laptop, számítógép, egy 150.000-es bicó), akkor fennállna a lehetősége annak, hogy ha újra találkoznunk, megismétlődne minden. Habár most szerelmes vagyok, és 95%-ban jól is érzem magam, tehát elvileg nem változhatna semmi, de mi van, ha mégis? És minden csak mert nem akartam tudomásul venni, hogy sokmindent elrontottam anno? Nem csak erre gondolok...
A nagymamám és a nagypapám :O(
az utobbi: nagy szerelmek, s elszalasztott pillanatok. :)
A gyermek-koromat... a szüleimnek máig felemlegetem, hogy nekem volt a legszebb gyermek-korom:-),és nagyon köszönöm nekik...
A sok tábort, a sok nyaralást, a felhőtlen életet, azt, hogy csak szeretetet kaptam-rosszat nem, a gyermekkori barátokkal töltött időt, a sok játékot...mennyivel könnyebb volt minden, és mindig sajnálom, amikor belegondolok, hogy az már elmúlt,sose lesz olyan jó, mint akkor volt...
Tudom banális, de a feleségemet.... Csakhogy őt már nem akarják visszaengedni az angyalok...
1. Édesapának el nem mondott szavak, egy ki nem ejtett "SZERETLEK", egy el nem követett ölelés, egy meg nem vett Mozart csoki!
2. Az elmúlt egy év, amit kihagytam egy számomra NAON fontos ember életéből! Nem voltam vele, nem álltam mellette, nem voltam ott a gondoknál, hogy meghallgassam és ha nem is tudtam volna jó tanáccsal ellátni, csak ültem volna mellette és hallgattuk volna a percek múlását, amivel talán egyre könnyebb lett volna minden.
a kutyám :(
Mint A Macska a dobozban.
Sokáig nincs Igen és nincs Nem, pontosabban egyszerre létezik mindkettő. Emberek és dolgok, kik hol egyikben, hol másikban léteznek, ki és mi melyikben mennyire. Végül valamelyik győz, és már nem lesz csak vagy Igen vagy Nem. Kinyitjuk a dobozt, és A Macska vagy él vagy sem. Az a pillanat magával ránt minden résztvevőt, és nemcsak a jelen dől el végérvényesen, hanem a jövő, s a múlt is. Ami lehetett volna, mindörökre eltűnik. Nem elenyészik, mert onnantól kezdve sosem létezett. Áldás vagy átok egyedül őrizni azt, amit azért nem lehet visszahozni, mert nem is volt? Egyszer talán kiderül, melyik a kettő közül.
Mint A Macska a dobozban.
A nagymama... és minden ami körülötte volt... gyakorlatilag a gyermekkorom, ahol ÉLTEM és nem túléltem...
Nagyon sok minden van,amit visszahoznék,ha tudnék...
Elsősorban a szeretteimet,akiket már elveszítettem,másodsorban pedig a gyermekkort,amikor még semmire nem volt gondunk...visszahoznám azt az időt is,amikor a Szerelmemmel még fülig szerelmesek voltunk egymásba és nem telt el úgy nap,hogy ne lássuk egymást...Akkor még ügyeltünk arra,hogy ne okozzunk szomorúságot a másiknak :(
Ez egy nagyon jó kérdés volt,tetszett!
A gyermeki gondolkodásomat, a csillogást a szememből, és Olivért.
Azt hiszem mélyen magamba kell néznem, hogy mi az, amit soha nem szeretnék itt viszont látni.
A felmenőimet hoznám vissza. Rengeteg kérdésem lenne hozzájuk. A mai napig úgy érzem, hogy egy részemet soha nem ismerhetem meg, mert őket sem ismertem igazán, ugyanis túl fiatal voltam még, amikor elveszítettem őket, hogy komoly kérdéseket tegyek fel nekik.
Ezenkívül a múlt egyéb darabkáit nem hoznám vissza, pedig vannak sorsdöntőek és felhőtlenül boldog momentumok, amiket jó emlékeimben újra felidézni vagy csak egyszerűen eltöprengeni rajtuk. De ezek az események a múltat képezik, azt pedig már megtanultam, hogy a múltba visszavágyni nem kifizetődő.
Semmit és senkit. Keményen megküzdöttem érte, hogy elengedjem a halottaimat és az engem elhagyókat. Egyébként meggyőződésem, a halottaim tudják már, mit nem mondtam el akkor, amikor lehetett vagy/és kellett volna.
Ez kérdés mindig arra késztet, hogy elhatározzam, sokkal tudatosabban élem át az élet minden pillanatát és hogy megpróbáljam elmondani, amit el kell mondani. Mert később felteszem majd magamnak a kérdést én is, lehet, hogy csak évente, de lehet, hogy minden nap: mi az amit másképp csináltam volna? Az elmúlt sajnos nem hozható vissza, de a jelen a birtokunkban van. Talán ha tudatosan átéljük a jót is, a rosszat is, nem lesz az az érzésünk, hogy vissza kell hozni. El kell engedni, és várni az újat. Az új élményeket.
De persze, hogy a gyerekkor, meg a nagyik. És édesapám. No meg pár barátság, azok az évek 16-tól 24-ig. Nagyon szép volt. De talán azért hiányzik, mert mindig a jövőben éltem. Mindig vártam valami "nagyot", holott már látom, hogy éppen akkor történt velem. :)
persze,hogy van mindenkinek olyan dolog ami hianyzik...nekem peldaul az elso szerelem hianyzik,az a lany akiert az eletemet adtam volna es o sajnos ezt nem ertekelte.tovabba meg fajnak a ki nem mondott szavak,a el nem csattant csokok,a elmulasztott olelesek,de legjobban a batorsag hianyzik,mert nem merek uj eselyt kerni a volt baratnomtol,mert azt mondja mindenki,hogy o utal engem.a multkor is mentunk egymassal szemben az utcan,es elhaladtunk egymas mellett,mint ket idegen.rosszabak voltunk mint ket idegen,ket ismeros voltunk,akik idegent jatszanak:(
Válaszolj te is!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
A freeblog megjegyzi az IP címedet, de ezt csak a válasz spam jellegének vizsgálatához használja fel.
